1910. szeptember 8-án adták át az 528 méter magas János-hegyen, amely Budapest legmagasabb pontja, az Erzsébet-kilátót, ahonnan lenyűgöző a panoráma.

A kilátótorony neoromán stílusban épült, és az akkori Európa egyik leghatalmasabb ilyen jellegű építménye volt. A kör alaprajzú építmény 23,5 méter magas, és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre.

Nevét Erzsébet királynéről kapta, aki 1882 során több ízben is ellátogatott a főváros legmagasabb pontjára. Ő már egy fából épült kilátóból nézett le a városra.

1902-ben a szállodatulajdonosok ipartestülete húszezer forintot ajánlott fel egy új, kőből épített kilátóhoz, így tisztelegve Erzsébet királyné emlékének.

Az építési munkálatok 1908-ban kezdődtek meg Klunzinger Pál és Schulek Frigyes közös tervei alapján. A kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek. A környékét fokozatosan szépítették, a legfontosabb beruházás az 1926-ben megvalósított állandó díszkivilágítás volt, mely az első volt hazánkban. Ennek sikerén fellelkesülve világították ki később állandóra a Halászbástyát, és az Országházat is.

Az Erzsébet-kilátó kirándulók százezreit fogadta évenként a két világháború között, azonban az 1948-ban hatalomra kerülő diktatúrának nem illett bele az ideológiájába a nagy múltú épület, így mindössze egyetlen beruházást hajtottak végre rajta: egy hatalmas vörös csillagot erősítettek a legfelső szintjére. A csillag hatalmas súlya tönkretette a torony szerkezetét, és be kellett zárni. Az épület a rendszerváltás után 2001-ben a Hegyvidéki Önkormányzat kezelésébe került. Az önkormányzat átfogó felújítási munkát végzett a kilátón, amely 2005 óta ismét a régi hangulatában fogadja a látogatóit.

A kilátó épületében büfé várja a látogatókat.