Budapest egyik legismertebb műemléke a Halászbástya a Budai Várban, amelynek neoromán kilátóteraszairól lenyűgöző panoráma tárul elénk.

A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják.

Elnevezését a hagyomány azzal magyarázza, hogy védelmét a halászok céhe látta el; valószínűbb azonban, hogy az alatta elterülő városrészről, a Halászvárosról kapta nevét.

A falszakasz északi végét – a mai legnagyobb torony helyén – a Híradás-bástya zárta le. Ezen a szakaszon – a falhoz simuló Szent Mihály-kápolna mellett – egy gyalogos ösvény, illetve lépcső kötötte össze a külvárost a várral. Ezt használták a halászok a budai halpiacra menet, és ezen keresztül kísérelte meg 1456-ban Hunyadi László a menekülést. A Halászok bástyájának nevezett, hajtogatott alaprajzú várfalszakaszt a 18. század elején az akkor legkorszerűbb várvédelmi elvek szerint építették át. Miután 1874-ben a vár erődjellege megszűnt, több terv is készült a városképi szempontból fontos, ám akkori állapotában szegényes hatású, téglából épült falszakasz kiépítésére. Ehhez végül az 1890-es években a Mátyás-templom átépítése hozta el az alkalmat: az impozáns épülethez méltó környezetet kellett teremteni. Ennek jegyében tervezte meg a középkori várfalakra a neogótikus stílusú építményt a templom újjáépítője, Schulek Frigyes.

Schulek a Halászbástya magvaként megtartotta a 18. századi erődrendszert, ám a tagolatlan, nagytömegű bástyák és falak merevségét gazdagon alkalmazott új építészeti elemekkel oldotta fel, illetve igazította a Mátyás-templom architektúrájához. A bástya sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb tornyot emelt. A kisebb tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal záródnak. A nagyobb torony – amely az egykori Híradás-bástyára épült – egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszer és lépcsőtorony tartozik hozzá. A tornyokat a román kori kolostorok kerengőjére emlékeztető fedett árkádokkal kötötte össze. A várfalak új burkolatot kaptak; a leglátogatottabb középső részre rusztikus kőburkolat került. Ezen a részen épült fel az addigi szűkös Jezsuita-lépcső helyett egy, a felső részén kétkarú, reprezentatív lépcső, amely ma az építész nevét viseli. Schulek nagy figyelmet szentelt a részletek kidolgozásának: a toronysisakok, az oszlopfők, a kő ülőpadok, a vízköpők, az ablakok és burkolatok változatos kiképzésük mellett is egységes összhatást nyújtanak mind távolról, mind közelről. A folyosókat és a bástyákat kandeláberek és függőlámpák világítják meg.

A Halászbástya átépítése 1899-ben kezdődött és 1902-ben fejeződött be. Az építkezés során értékes régészeti leletek kerültek elő (ekkor tárták fel például a dominikánusok egykori templomának ma Dominikánus udvar néven ismert szentélyét is). Schulek építménye hamar a főváros jelképévé vált. 1928-ban megalkotott díszkivilágítása révén pedig az esti városképnek is az egyik fő elemének számít.