A Szépművészeti Múzeum állandó kiállításai az egyetemes és a magyar művészet emlékeit mutatja be az ókortól a 18. század végéig.

Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeumot Európa legjelentősebb múzeumai között tartják számon. Művészeti anyagának sokrétűsége és történeti folyamatossága, a mesterművek nagy száma méltán biztosít számára előkelő helyet a közgyűjtemények sorában.

A múzeum, történetének legnagyobb léptékű rekonstrukcióját követően, 2018 végén újra megnyitott. A korszerűsítésnek köszönhetően a Szépművészeti megfelel a múzeumok iránt támasztott 21. századi műtárgyvédelmi és látogatói követelményeknek.

A rekonstrukcióval párhuzamosan az állandó kiállítások is megújultak: az 1800 előtti magyar művészet – amelyet 1957 után két lépcsőben különválasztottak az egyetemes művészettörténet emlékeitől és a Magyar Nemzeti Galériába helyeztek – hosszú idő után ismét itt kapott helyet. A múzeum ebben a formában ismét az eredeti koncepció szerint, a magyar és a nemzetközi művészettörténet kiállítóhelyeként működik, úgy, ahogy megnyitása idején is működött. Az intézmény az ókori kultúrák – az egyiptomi és az antik gyűjtemény – bemutatása mellett az 1800 előtti képzőművészet otthona is lett. A 19. század kezdetét követő korszakok magyar és nemzetközi képzőművészete a Várban, a Nemzeti Galériában látogatható a Városligetben megépülő Új Nemzeti Galéria megnyitásáig, amelyet a Pritzker-díjas japán SAANA tervezett.

A Szépművészeti Múzeum létesítéséről az 1896. évi millenniumi törvény határozott; az új intézmény helyszínéül 1898-ban a Műcsarnokkal szemközti területet szemelték ki. A múzeum épületének tervezésére Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc kaptak megbízást, akik a téren álló Műcsarnok és Millenniumi emlékmű tervezői is voltak. Az épületet 1906. december 1-jén I. Ferenc József jelenlétében avatták fel, és december 5-én a közönség előtt is megnyitották. A Szépművészeti Múzeum anyaga igazolta a hatalmas vállalkozás létjogosultságát. Az évszázadok során felhalmozott és immár egyesített művek, a Nemzeti Múzeum és az Országos Képtár gyűjteményei, a Jankovich-, Pyrker-, Esterházy-, Ipolyi-gyűjtemények nagyszerű műkincsállománya az új intézményes keretben rendszeres vásárlások, alapítványok, ajándékok révén tovább gazdagodott. A hazai és külföldi kutatások, tudományos rendszerezések nyomán a művészettörténet közkincsévé és a kontinens fontos – Bécs és Szentpétervár között a leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező – intézményévé vált, annak ellenére, hogy a legnagyobb európai múzeumokkal szemben nem gazdag uralkodói gyűjteményekre támaszkodott.

Az első világháború és a nyomában következő mostoha gazdasági viszonyok korlátot szabtak a látványos fejlődésnek, egyes gyűjteményrészek azonban a két háború között is fontos alkotásokkal gyarapodtak. A Szépművészeti Múzeum egész létét fenyegető második világháború azonban az intézménynek súlyos károkat és veszteségeket okozott. Az emeleti lépcsőfeljáratot bombatalálat érte, az üvegtető teljesen megsemmisült. A múzeum anyagának zömét, a legértékesebb műkincseket sebtében és gondatlanul vagonba rakva a háború utolsó hónapjaiban nyugatra hurcolták. A gyűjtemény 1946–1947 között tért haza Németországból, nem kevés károsodással. A festmények egy kisebb hányada a menekítés, a háborús események során elkallódott vagy elpusztult, és ma is a háborús veszteségek listáján szerepel.

A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből 1957 után két lépcsőben leválasztották a magyar vonatkozású műveket, amelyek a Magyar Nemzeti Galériában leltek otthonra. 2012-ben a két intézmény egyesült, 2018-ban a felújított Szépművészeti Múzeumba pedig fizikailag is visszatértek az 1800 előtt készült magyar vonatkozású művek.

A Szépművészeti évszázados története folyamán a múzeum egyes gyűjteményeiben található művek száma a többszörösére növekedett, és új gyűjteményi egységek is kialakultak. Műtárgyainak száma ma meghaladja a százhúszezret.