Széchenyi Lánchíd Budapest
Budapest, Széchenyi Lánchíd, 1051 Magyarország
Budapest jelképe, a Lánchíd az első állandó híd volt Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is.
Építése 1839-ben kezdődött, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret. A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette.
A hidat a 2. világháború végén a német hadsereg felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pillérek boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.
A budai oldalon található alagút tetejére gyalog is fel lehet jutni, ahonnan kiváló látkép nyílik a Dunára.
A Lánchíd néhány jellemzője:
– háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhíd
– a legkeskenyebb forgalmi útpályával rendelkező budapesti híd, és az egyetlen közforgalmú budapesti híd, amelyikhez nem kapcsolódnak közvetlenül szélesebb főútvonalak
– 1839 és 1849 között felépült híd a világ egyik legkorszerűbb és legjobban merevített függőhídja volt korának
– a kőből készült szerkezeti elemek kisebb, a lényeget nem befolyásoló átalakításokkal, az eredetivel megegyeznek. A vasszerkezetet azonban teljes egészében le kellett cserélni egy erősebb acélszerkezetre.
– a Lánchíd mindkét pillérének homlokfalain, illetve a Váralagút Duna felőli kapuzatának tetején is megtalálható Magyarország címere.