A szentkereszti remeték generális perjele 1300-ban kezdte el építtetni egy kis kápolna helyén az egyhajós gótikus templomot és pálos kolostort.

A kolostort olasz építőmesterek építették, helyszínéül egy román kori templom melletti területet választottak.

Az építés idején a környék gyéren lakott, nagyobb településektől távol eső, erdőkkel körülvett, csendes hely volt, ami a szerzetesi élet egyik alapfeltételének számított.

Mivel a kolostorban élőknek önmagukat kellett megvédeniük, olyan helyszínt választottak, ahonnan a környék könnyen áttekinthető volt. A kolostor a János-hegy és a Hárs-hegy közötti nyeregben épült, amely erre a célra stratégiailag megfelelőnek bizonyult. A kolostort végül a török hódítók pusztították el, falait tíz napon át ostromolták, a porig rombolás helyett azonban csak a használhatatlanná tétele volt a céljuk.

A 20. században megkezdett ásatások során feltárták a kolostorrom és a közeli, négyzet alakú építmény alapjait. Néhány éve a templom fő- és egyik oldalhajójában keresztet állítottak. 2001 augusztusában a főtemplom romjai között szabadtéri oltárt állítottak.