Budapest
Az Üllői úton álló múzeumpalotát a millenniumi ünnepségek záróeseményeként, I. Ferenc József magyar király és II. Vilmos német császár jelenlétében avatták fel. Az épület ekkor még nem készült el teljesen, a nagyközönség csak 1897. november 20-án léphetett be a kiállítótermekbe.
A múzeum története azonban jóval korábban kezdődött. Az intézményt 1872-ben alapították Rómer Flóris és Pulszky Ferenc kezdeményezésére. London és Bécs után Európában harmadikként jött létre olyan gyűjtemény, amely a régi és kortárs iparművészeti alkotások megőrzését, bemutatását és tanulmányozását szolgálta.
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye kezdetben a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában kapott helyet, majd 1877-ben a Műcsarnok akkori épületébe költözött. Az állomány folyamatos gyarapodásával egyre sürgetőbbé vált egy önálló, kifejezetten múzeumi célokra tervezett épület létrehozása.
Az új múzeumpalota megtervezésére 1890-ben írtak ki pályázatot. A beérkezett tizenkét terv közül a bírálóbizottság egyiket sem találta változtatás nélkül megvalósíthatónak, az első díjat mégis Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar!” jeligével benyújtott munkája kapta.
A tervek átdolgozása és az előkészületek három évet vettek igénybe. Az építkezés végül 1893-ban kezdődött meg, az ünnepélyes átadásra pedig három évvel később, a honfoglalás ezredik évfordulóján került sor.
A zárókőletételt követően a két uralkodó bejárta az épületet, és megtekintette az első, magyar iparművészeti emlékekből összeállított kiállítást. A múzeum berendezése és a befejező munkálatok azonban még hónapokig folytatódtak.
Az Iparművészeti Múzeum tervezésekor Lechner Ödön már elismert építésznek számított, de az Üllői úti palotával minden korábbinál határozottabban fordult egy önálló magyar építészeti stílus megteremtése felé.
A 19. század végén Budapest arculatát elsősorban a történelmi korok építészetét idéző paloták és középületek határozták meg. Lechner ezzel a hagyománnyal szakított. A magyar népművészet díszítőmotívumait keleti és nyugati építészeti hatásokkal ötvözte, miközben a korszak modern szerkezeti megoldásait is alkalmazta.
A múzeum egyik legjellegzetesebb eleme a színes kerámiákkal borított tetőzet és a gazdagon díszített kupola. Az épület megjelenésében fontos szerepet kaptak a pécsi Zsolnay-gyár kerámiái, amelyek különleges színeikkel és formáikkal a magyar iparművészet korabeli fejlődését is szemléltették.
A homlokzat változatos díszítése, a keleti építészetet idéző részletek és a szokatlan tetőformák merőben eltértek a korabeli Budapest megszokott építészeti világától.
A palota belső tere legalább ennyire figyelemre méltó. Központjában hatalmas, üvegtetővel fedett csarnok található, amelyet kétszintes árkádsor vesz körül. A felülről beáramló természetes fény különösen jól érvényesíti a belső tér gazdag díszítését és az épület szerkezeti megoldásait.
A ma nagyra becsült múzeumpalota azonban megépítésekor korántsem aratott osztatlan sikert. Merész formái és szokatlan díszítése miatt a korabeli sajtóban éles kritikák is érték.
Lechner elképzelései későbbi munkáiban is visszaköszöntek, többek között a Földtani Intézet Stefánia úti székházán és a Hold utcai Postatakarékpénztár épületén. Az Iparművészeti Múzeum mára a magyar szecesszió egyik meghatározó alkotásává vált.
Az Iparművészeti Múzeum jelentőségét nemcsak építészeti értékei adják. Gyűjteménye a magyar és az egyetemes iparművészet történetének kiemelkedő alkotásait őrzi a középkortól napjainkig.
Az intézmény állományában mintegy százezer műtárgy található, köztük bútorok, textilek, ötvösmunkák, kerámiák és üvegtárgyak.
A gyűjtemény alapjait részben a bécsi és párizsi világkiállításokon vásárolt alkotások, részben a hazai manufaktúrák és gyárak adományai teremtették meg. A Herendi Porcelánmanufaktúra és a Zsolnay-gyár már a múzeum történetének korai időszakában hozzájárult az állomány gyarapításához.
Különösen értékesek a szecessziós üveg- és kerámiatárgyak, valamint az oszmán-török szőnyegek. Utóbbiakból a múzeum a világ második leggazdagabb gyűjteményét őrzi.
A műtárgyak között a mindennapi használatra készült tárgyak éppúgy megtalálhatók, mint a különleges mesterségbeli tudást igénylő, egyedi alkotások. A kollekció így nemcsak a művészeti stílusok változását, hanem az egyes korszakok tárgykultúráját és kézműves hagyományait is bemutatja.
Az Iparművészeti Múzeum épülete a második világháború során jelentős károkat szenvedett, az elmúlt évtizedekben pedig állapota egyre sürgetőbbé tette az átfogó felújítást.
A rekonstrukció és egy új, Hőgyes Endre utcai épületszárny megtervezésére 2013-ban írtak ki pályázatot. Az Üllői úti múzeumpalotát végül 2017 szeptemberében bezárták a látogatók előtt, a műtárgyak jelentős részét pedig elszállították az épületből.
A felújítás megkezdését azóta többször bejelentették, a teljes körű kivitelezés azonban elmaradt. A múzeum szecessziós gyűjteményének egy része ezalatt a Ráth György-villában maradt megtekinthető.
A rekonstrukció ügye 2026-ban ismét előtérbe került. Október végén kormányhatározat született az Üllői úti főépület teljes körű műemléki helyreállításának, a Kinizsi utcai szárny rekonstrukciójának és egy új épületrész megépítésének előkészítéséről.
A döntés értelmében a tervek felülvizsgálatának és a beruházás előkészítésének határideje 2027. február 28. A teljes felújítás befejezésének időpontja egyelőre bizonytalan, a korábbi becslések alapján a munkálatok még több évet vehetnek igénybe.
A jubileum alkalmából, 2026. október 25-én különleges lehetőség nyílt az épület megtekintésére. A kilenc éve zárva tartó múzeumpalota egy napra ismét látogatókat fogadott.
Az Iparművészeti Múzeum épülete jelenleg továbbra sem látogatható rendszeresen. A jubileum ugyanakkor ismét ráirányította a figyelmet Budapest egyik legjelentősebb építészeti emlékére, amelynek teljes helyreállítására már közel egy évtizede várni kell.
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!