Vasvári Pál a márciusi ifjak egyik vezéralakja volt.

2021. március 13-án avatták fel Vasvári Pál első budapesti szobrát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.

Vasvári eredetileg Fejér Pál néven, 1826-ban látta meg a napvilágot. 1837-ben a nagykárolyi gimnáziumba került, ahol kezdetben kosztos diákként tanult, majd gróf Károlyi József felfigyelt kiváló eredményeire, és felvette őt házitanítónak gyermekei mellé. A Károlyiak anyagi támogatásának köszönhetően juthatott el Pestre, és nyerhetett bepillantást a reformkor politikai küzdelmeibe. Vasvári a fővárosba kerülve beiratkozott az egyetemre, ahol előbb bölcsészetet, majd jogot tanult.

Vasvári Pál 1844 óta a politizáló egyetemi ifjúság ismert alakja volt, 1847–48 fordulóján pedig Petőfiékkel és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal is kapcsolatba lépett.

Vasvári kulcsszerepet játszott a március 15-i pesti forradalom megszervezésében.

fotó: Mohai Balázs | MTI

Mivel Vasvári Pál neve szerepelt a halálraítéltek listáján, ezért a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült, de nyughatatlan lelke a harctérre vitte őt: Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával a Bem hátában fellázadó románok ellen küzdött, miközben vallásos-forradalmi hevületében „keresztes háborút” akart szervezni az intervenciós orosz erők ellen.

1849 júliusában történt, hogy Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak. A magyarok besétáltak a csapdába, és a július 13-án vívott ütközetben 400 honvéddal együtt a szabadcsapat vezére is életét vesztette. Vasvári holtteste soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt.