A leletek segítenek meghatározni, hogy milyen színű, anyaghasználatú és textúrájú volt a századforduló idején bővített Budavári Palota.

A II. világháborút követően az erősen sérült palota törmelékeit osztályozták, a feleslegesnek ítélt maradványokat pedig a Vérmezőre szállították, ahol 50 centiméter vastagságban termőfölddel fedték el.

A szakemberek most megtalálták az északi összekötő szárny, a mai „B” épület nyugati homlokzatának visszabontott alapfal maradványait a Hunyadi udvar mai burkolata alatt. A homlokzatok bőséges kőfelhasználása ellenére a leletek között feltűnően kevés természetes kőanyag került elő, azonban néhány szabálytalan formájú, különböző minőségű és erősen roncsolódott mészkő-elemet is sikerült a felszínre hoznunk. Az épület külső vakolatának eredeti színéről a közelmúltig nem voltak mérvadó információk, azonban a munkálatok során erre is választ kaptak, mivel számos eredeti vakolatdarab került elő.

A Hauszmann-kori palota tetőzetét egykor kékesvörös színű, természetes angol palával fedték. Ezt a palát a manzárdkupolákon további, zöldes színű elemekkel kiegészítették és mintázatot formáltak belőlük. Ezeknek a paláknak a darabjaira is rátaláltak, méghozzá mindkét színben. A tetőzet más elemeire is rábukkantak: vörösrézből készített, kéményfeltét szerkezet egy korrodált töredéke is felszínre került a palota romjai közül.

A mai „B” épület egykori földszintjének keleti traktusában konyhai, cukrászati és egyéb kiszolgáló funkciók kaptak helyet. A szakemberek megtalálták ezeknek a tereknek a zöld betétes és mintázott, fehér márványmozaik lapokból kialakított padlóburkolatait, amelyeket Walla József cége gyártott.

Ugyanezen helyiségek falburkolatai közül – amelyeket a híres pécsi Zsolnay gyár szállított – kiemelkedően szép, színes mintázatú, mázas laptöredékek is előkerültek. Ugyancsak a Zsolnay gyár készítette a palota lakosztályait fűtő cserépkályhákat. A munkatársa zöld, fehér, barna és bézs színű, változatos formájú darabjaikat találták meg, melyek tiszta elemeiből arra lehet következtetni, hogy fennállásuk alatt egyszer sem fűtötték be a kályhákat.

Hauszmann Alajos a palota első emeletén reprezentatív teremsort alakított ki, amelyet a Szent György térről nyíló főkapun, majd a ruhatár-előcsarnokon áthaladva lehetett megközelíteni. A termek falai gipszből készült stukkómárvány borítást kaptak, amelyet Detoma Antal cége készített el. A falakon a burkolatokba illesztett gipszornamentikák és szobrászati gipszmunkák Szabó Antal szobrász munkái voltak. A régészeti módszerekkel mentett leletek kétségkívül leglátványosabb és legértékesebb két darabja azok a műmárvány-töredékek, amelyek valószínűleg a ruhatár-előcsarnokhoz, valamint a büfégalériához köthetőek. Ezen leleteknél is az egyik legfontosabb információ a szín volt: mindkettő töredék szürkés-barnás-sárgás színű, amely mellett világosszürke mezőtöredék fut.

A Nemzeti Hauszmann Program egyik fő célkitűzése, hogy a Budavári Palota épületegyüttese ismét azt az arcát mutassa, amelyet fénykorában, a századforduló idején csodálhattak meg a fővárosiak és az ide látogatók. Ezért tovább folytatják a feltárási munkálatokat, hogy minél teljesebb képet kapjunk a Hauszmann-kori épületegyüttesről.