A Szabadság híd, amely építésekor az osztrák császár, Ferenc József nevét viselte, 331,2 méteres hosszával Budapest legrövidebb Duna-hídja.

A híd építését – az Erzsébet híddal együtt – az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. A közösen kiírt nemzetközi tervpályázatot is együtt bírálták el, az első az Eskü-téri (Erzsébet-)hídra készült Kübler-Eisenlohr-Weige-féle terv, a második a Fővám téri híd Feketeházy János által készített terve lett.

Az Erzsébet híd pesti hídfője körüli zsúfolt beépítés miatt a a Fővám tér és a Sáros (Gellért) fürdő közötti híd építése kezdődött előbb, 1894. szeptember 1-jén. A kiviteli terveket Gállik István, Beke József és Jurkinyi Jenő készítette, az esztétikai kialakítás Nagy Virgil építész műve volt. A hídfőknél négy vámszedő ház épült, ezek közül a két pesti máig fennmaradt.

Az ünnepélyes megnyitásra a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én került sor Ferenc József jelenlétében, akiről elnevezték, és aki ekkor helyezte el a híres ezüst szegecset.

A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, befüggesztett tartós, rácsos vasszerkezetű gerendahíd tartóinak felbillenését egy-egy 609 tonnás öntöttvas ellensúly akadályozza meg, a vasszerkezet súlya ezekkel együtt 6102 tonna. Budapest első folytacélból készült nagyobb hídjának jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti, az oszlopok tetején hegyes gúlák, azok csúcsán turulmadarak ülnek.

331,2 méteres hosszával Budapest legrövidebb Duna-hídja. Teljes szélessége 20,1 méter, a hídpálya szélessége mindössze 10,5 méter, a villamos mellett csak szűken fér el egy személyautó.

A pálya zores-vas szerkezetére bükkfakocka útburkolatot helyeztek, az 1898-tól itt járó villamosok sínjei az úttest szélére kerültek. 1923-ban vezették be a felső vezetékes rendszert, a burkolat felújítása újra fakockákkal történt, a sínek 1938-ban kerültek középre.

A II. világháború alatt, 1945. január 14-én a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat, 1945. január 16-án pedig a németek felrobbantották a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat, a befüggesztett tartó a Dunába esett, a budai parti nyílás is tönkrement. 1945. március 15-én, pontonhíddal kiegészítve ideiglenesen forgalomba helyezték, ám a pontonhidat 1946. január 10-én elvitte a jégzajlás, így a város nyolc napig, a Kossuth-híd átadásáig ismét híd nélkül maradt.

Az újjáépítést Haviár Győző és Sávoly Pál tervei alapján Széchy Károly és Haviár Győző vezette, a szerkezetet Massányi Károly és Zimányi István irányításával a MÁVAG gyártotta és szerelte, a többi híd roncsaiból kiemelt acélelemek felhasználásával. A befüggesztett 120 tonnás tartót két úszódaru emelte be.

Az újjáépített Szabadság hidat 70 éve, 1946. augusztus 20-án adták át ismét a forgalomnak, a háború után elsőként az állandó hidak közül.