A svábhegyi víztorony a Hegyvidék emblematikus történelmi épülete, egyszersmind fontos ipari létesítmény is.

1913 óta működik szinte üzemszünet nélkül az Eötvös úti víztorony, vagy ahogyan még nevezik, a svábhegyi víztorony, Eötvös-víztorony.

A harminc méter magas, kétszáz köbméteres ipari műemlék a mai napig létfontosságú a környéken élők számára, hiszen nélküle megszűnne a magasabban fekvő hegyvidéki lakások vízellátása.

A Zielenszky Szilárd műegyetemi tanár tervei alapján készült, szabályos nyolcszöget formázó víztorony tetején található a kétszáz köbméter vizet befogadó, pilléreken nyugvó vasbeton medence, amelyet két egyenlő méretű részre osztottak. Ennek tengelyébe került a feljáró akna, míg a medence körül egy rendkívül keskeny, alig 66 centiméter széles folyosó található.

A svábhegyi víztorony a Hegyvidék emblematikus történelmi épülete, egyszersmind fontos ipari létesítmény is, hiszen kulcsszerepet tölt be a Széchenyi-hegy, Csillebérc és a János-hegy környékének vízellátásában. Megépítése előtt ugyanis az itt élők kizárólag a környező természetes és épített víznyerőket, köztük a Városkutat, a Disznófő-forrást vagy a Béla király kútját használhatták.
Érdekesség, hogy amíg a Svábhegy évszázadokon keresztül ellátta vízzel a budavári királyi palotát, egészen a XIX. század második feléig nem létezett terv a hegyvidék vízműrendszerének kiépítésére.

Az 1880-as években létesültek az első átemelők és csőhálózatok, alig másfél évtizeddel később pedig többé-kevésbé megoldódott a víz biztonságos szállítása. Ehhez a rendszerhez kapcsolódik az Eötvös úti víztorony, ahonnan a helyiek szerint a város legjobb ízű és legtisztább vize származik.