Ahol megérint a történelmi múlt: a Budai Vár
A palota nem csak Budapest, hanem hazánk egyik szimbóluma.
Órákig lehetne mesélni a Budai Várnegyed történelméről, épített örökségeiről, melyek nagy része átvészelte a múlt viharait. Nem csoda hát, hogy mágnesként vonzza a turistákat az év bármely időszakában Buda ezen területe.
Nem vállalkozunk most arra, hogy a Budai Várnegyed minden részletét bemutatjuk, s messzire nyúló történelmét ecseteljük, helyette inkább egy kis szegletét járjuk be virtuálisan, fotók segítségével.
A ma is álló Budavári Palota építészettörténete Mária Terézia idejére nyúlik vissza. Az épületegyüttes legrégibb része a Dunára tekintő északi szárny a 18. században épült, amely 1766-tól Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója székhelyéül szolgált. Az 1848-49-es szabadságharc során megrongálódott épületek renoválását 1856-ban fejezték be. A palota külső és belső átalakítása a kiegyezés és I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázása (1867) után indult meg. Az épületegyüttes a ma is látható formáját Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos – a korszak két kiváló építésze – tervei alapján nyerte el.
A Várpalota Hunyadi udvarát díszíti Stróbl Alajos szobrász alkotása, Hunyadi Mátyás kútja, amelynek felállítására 1904-ben került sor.
Savoyai Jenő herceg lovasszobra
1900-ban emelték a mintegy 5 méter magas bronzalkotást, amely a bal kezével lovát visszatartó főalakból áll. A fiatal és az öreg török foglyokat – mint mellékalakokat – Ivan Markovic faragta. A mészkőtalapzatot bronzreliefek díszítik.
A szobor alatti teraszról nagyszerű kilátás nyílik a pesti oldalra.
Ide érkezik fel a régi várfalak között vezető meredek út.
A Várkert Bazár mögött a Duna és a pesti oldal.
A palota északkeleti végén áll a 6 méter magas Turulmadár-szobor, melyet Donáth Gyula 1905-ben készített.