A metrógaléria Budapest közlekedéstörténetének hőskorát eleveníti fel, mindezeken túl az új főváros főbb közlekedési csomópontjait, főútjait, hídjait is számba veszi.

A Pest-Buda 1800-as évekbeli közlekedési viszonyait bemutató, számos korabeli fotóval illusztrált kiállítást az Alstom Metropolis szerelvényeken láthatják az utasok.

Az 510 és 514 számú, az M2-es vonalon közlekedő szerelvényekben 26 tablót helyeztek el, amelyeken látható lesz, milyen hatással volt a közösségi közlekedés fejlődése Budapestre, valamint, hogy a városfejlődés hogyan hatott vissza a közösségi közlekedés modernizációjára.

A tárlat felidézi, hogy a “társasági közlekedés” első eszközei az omnibusz és a lóvasút voltak, amelyek már Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése előtt is közlekedtek. Az omnibusz 1832-ben indult és hamarosan a városi folklór része lett, de a lóvontatta társas szekér, amely 12-24 utast tudott szállítani, még 1926-ban is közlekedett a fővárosban. Hasonló volt ehhez az 1866-ban induló lóvasút, amely kötött pályán járva gyorsabb volt, és több utast szállított. Két évtizeddel később azonban elkezdték kiszorítani őket pályájukról az elektromos árammal hajtott villamosok, hozzájárulva az új főváros robbanásszerű fejlődéséhez. Emiatt sorra alakultak a kötöttpályát építő és villamosokat működtető társaságok is. Velük egyidejűleg indultak el az eleinte gőzvontatású, majd szintén árammal működő helyiérdekű vasutak (BHÉV) Soroksár, Dunaharaszti, Cinkota, Kerepes, Gödöllő, Szentendre, és Ráckeve felé.

Egyidős a fővárossal a modernizálva máig megőrzött Budai Hegypálya (ma Budavári Sikló) és a Fogaskerekű Vasút, a Millenniumi Földalatti Vasút (MillFAV), vagy ismertebb nevén a kisföldalatti.

Az új közlekedési formák bevezetése körül olyan személyiségek tűntek fel, mint Széchenyi István és a fia Ödön, Károlyi Sándor, Baross Gábor vagy Balázs Mór, akik szerepéről szintén olvashatnak az érdeklődők a tablókiállításon.

A világviszonylatban technikai mérföldkőként számon tartott földalatti például Balázs Mór javaslatára született, miután felszíni vasúti pálya építését “városszépészeti” okokból az 1876-ban átadott elegáns sugárútra nem engedélyezték. A kényszerhelyzet végül olyan megoldáshoz vezetett, amely a városi közlekedés legnagyobb innovációja lett.

A sikló ötlete Széchenyi Ödöntől származott, aki Lyonban találkozott a világ első ilyen járművével. A nagy szintkülönbségeket könnyedén áthidaló megoldás ma is használatos, néhány éve Luxemburgban adtak át hasonlót. A jövőre 150 éves Fogaskerekű szintén úttörő megoldás volt, amely csupán néhány évvel a svájci és osztrák megvalósítás után Magyarországon is megszületett.