A világ harmadik legnagyobb parlamentje a Duna partján álló budapesti Országház, amely Európa egyik legrégebbi törvényhozói épülete.

1880-ban döntött az Országgyűlés megépítéséről, a kiírt pályázatot Steindl Imre műegyetemi tanár nyerte meg.

Az építkezést 1885-ben kezdték el, és 1896-ban, a honfoglalás 1000. évfordulóján avatták fel, de teljesen csak 1904-ben készült el minden részlete.

A londoni Westminster-palotához hasonlóan a gótikus újjászületés stílusirányzatát képviselő Parlament meghatározó építészeti jegyei a szimmetrikus homlokzat és a gótikus épületeken szokatlan központi kupola. Hossza 268, szélessége 123 méter. Összesen 691 szobája van, amelyből több mint 200 irodahelyiség. 96 méteres magassága szimbolikus jelentőségű, a honfoglalás 896-os és a millenniumi ünnepségek 1896-os dátumára utal. 90 külső és 152 belső szobor díszít az épületet

Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban. Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet. A két ülésterem tükörképe egymásnak. A parlamenti ülésekre ma az alsóházi termet használják, a felsőházi terem látogatható turisták számára, illetve frakcióüléseket, konferenciákat és fogadásokat tartanak benne. Érdekesség, hogy az alsóházi társalgóban a padlószőnyeg piros, a felsőháziban viszont kék, lévén a felsőház tagjai hagyományosan nemesek voltak, akikről azt tartották, hogy kék a vérük.

A kommunista diktatúra ideje alatt a Parlament toronysisakján egy ötágú vörös csillag volt látható, mely éjszakánként világított; 1990-ben távolították el. Az Országház külső homlokzatainak felújítása 2014-ben ért véget, díszkivilágítása 2012-2014 között megújult.

Az Országházban állították ki a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt a koronázási palást kivételével.

A budapesti Parlament 1987. óta világörökségi helyszín.