A Budai-hegység keleti peremén, a Svábhegyen terül el a népszerű kiránduló- és síelőhely, a gyönyörű panorámájú Normafa, melynek eredetileg Viharbükk volt a neve.

A Svábhegy a fővárosi kirándulók, turisták, pihenni, kikapcsolódni vágyók kedvelt célpontja már a 17. század óta. Kezdetben a jó vadászterületek vonzották az idelátogatót, majd a zarándokhelyek felkeresése lett egyre népszerűbb.

A 18. század elejétől kezdve Pest város rohamos növekedésével a zsúfolt belső területeken fák, kertek, parkok hiánya miatt a nyarak kellemetlenek voltak, a lakosság elvágyott a városkörnyék erdeibe. Először csak a közeli Zugliget árnyas vendéglőit keresték fel lovaskocsin. Nagy népszerűségnek örvendtek a svábhegyi vendéglők az arisztokrácia a nagypolgárság, a politikusok és a művészek körében is.

Nagy lendületet adott a Svábhegy kiépülésének a fogaskerekű megépülése 1871-ben, majd a vonal meghosszabbítása a Széchenyi-hegyig 1890-ben. A személygépkocsi megjelenésével és elterjedésével jó minőségű utakra is szükség volt, melytől a Svábhegy benépesülése újabb lendületet kapott.

A Normafánál az 1920-as években két síugrósánc is létesült: kis-és nagy síugrósánc, melyek hazai bajnokságoknak, nemzetközi ugróversenyeknek adtak otthont. A virágzó sportéletnek a II. világháború véget vetett, de hamar újjáéledt.

1971-ben készült el a Kis-Normafa lesiklópályáján az első elektromos meghajtású drótköteles sífelvonó, amely ma már nem üzemel, ahogyan az egykori 2 síugró sánc is már csupán történelem. A felvonót lebontották, pedig valaha óránként több száz embert szállított fel a lesiklópálya tetejére. Annak ellenére, hogy a lesiklás után csak emberi erővel lehet visszajutni a hegyre, a havas hónapokban síelők, szánkósok és snowboardosok lepik el a Normafa lejtőit.

A Normafán a sportolásnak a mai napig nagy kultusza van, a síelés, sífutás, futás, túrázás, kerékpározás, kutyasétáltatás, nordic walking minden korosztályból számtalan kikapcsolódni vágyót vonz.