A millennium évében, 1896-ban Szász Károly püspök szentelte fel a Szilágyi Dezső-téri református templomot.

Építését 1892-ben Pecz Samu ötszögű terve alapján kezdték meg. az elsõ budai református templom építését.

Az oromzatos főhajón négy, szentélyszerű rész fűződik körbe, melyek közül kiemelkedik a központi, tízszögű felépítmény. Az épület tömegéőõl elválasztva áll a budai Duna-part városképének jellegzetes és legmagasabb tornya a maga 62 méterével.

A zömök templomtestből kiemelkedő csúcsos, gúla alakú tetőzetet többszínű Zsolnay cserepek fedik.

A II. világháborúban frontvonalon állt a templomépület, amikor is súlyos sérüléseket kapott a heves harcokban.

A templom belseje meglepő és felemelő térhatású. Magas, csúcsíves nyílásokon és rózsaablakokon árad be a fény a világos falakra. Az építész a jellegzetes neogótikus szerkesztés szabályait a református liturgia igényeinek kielégítésére használta fel.

A belső tér ötszögű központ köré szerveződik, melynek középpontjában az Úr asztala áll. Az ötszög oldalain elhelyezkedő szentélyszerű hajók oldalfalain egy-egy evangélista és Pál apostol írásaiból olvashatunk különböző igéket.

A berendezések és a bútorzat is Pecz Samu tervei alapján készültek.