A rendszeres időközönként végzett vizsgálatok, és kisebb karbantartási munkák mellett 12 évente úgynevezett nagyjavítást kell végezni a Libegőn a maximális utas-, és üzembiztonság megőrzése érdekében.

Emiatt május 2., hétfőtől egy hónapon át (június 3-ig) – a tervezett karbantartási munkák elvégzése miatt – nem üzemel a Libegő.

A nagyjavítás során a szakemberek átvizsgálják az 1040 méter távolságot és 262 méter szintkülönbséget áthidaló kötélpálya teljes pályaszerkezetét, a működtető berendezéseket, a szállító székeket. Mindezek mellett ellenőrzik a szerkezeti elemek biztonságos működését is. A vizsgálatok eredményétől függően, szükség szerint cserélik vagy javítják az egyes szerkezeti elemeket.

Több mint 50 éve, 1970 óta szállítja utasait a Zugligeti Libegő, Magyarország első személyszállító drótkötélpályája.

Az első kábelvasút terveit ifj. Hantos István készítette 1933-ban a turisták és síelők körében különösen kedvelt és az Erzsébet-kilátó miatt is igen látogatott János-hegyre, Budapest legmagasabb pontjára. Az elképzelés kedvező fogadtatásra talált, de megvalósítása – részben a háború miatt – még évtizedeket váratott magára.

1967-ben a XII. kerület vetette fel újra a drótkötélpálya megépítését.  A korábbi elgondolásokra alapozva készítették el a terveket, és jelölték ki a helyszínt.  Az építkezés 1969 márciusában kezdődött, másfél évvel később pedig már utazni is lehetett az új közlekedési eszközön. A munkálatokhoz a hazai ipar szállította az építőanyagokat, a függőszékeket és a speciális drótkötelet viszont Ausztriából szerezték be. A kivitelezés során több lehetőség közül végül az egy szállítóköteles, kétszemélyes, nyitott függőszékes megoldást választották a döntéshozók. A kötélpálya megtartására és továbbítására 17 acélállványt állítottak. Az üzemeltetéshez szükséges villanymotort a felső állomáson helyezték el. Ennek meghibásodása esetén pótlására egy (Trabant 601-es, később egy Lada 1300-as) benzinmotort alkalmaztak. Az utasok mozgás közben szállhattak be a 101 nyitott, páros függőszékbe (a 102. szerelőszékként szolgált), amelyekkel 12 perc alatt tehették meg a távolságot a két állomás között.

Az ünnepélyes megnyitó vendégei 1970. augusztus 19-én, az utazóközönség pedig 20-án vehette birtokba az 1040 méter távolságot és 262 méter szintkülönbséget áthidaló kötélpályát. A kezdetben csak zugligeti vagy János-hegyi kötélpályaként emlegetett közlekedési eszközt egy nyilvánosan meghirdetett névpályázat mintegy tízezer javaslatából (pl. Hegyi-kopter, Janikopter, Huza-vona, Páros-János, Jánoshegyi Zümmögő, Hegyi-dongó, Égi taliga, Fotellift, Ördögszekér, Rep-ülés, Zitye-Zötty, Hegyremegy, Zuglibusz) kiválasztva keresztelték a ma is használatos Libegő névre. Az új elnevezés mellett a lenyűgöző panorámát nyújtó „libegőzés” is gyorsan népszerűvé vált.

Az utasok biztonságára a kezdetektől nagy gondot fordítanak: rendszeresen sor kerül a megnyúló kötél rövidítésére, kisebb alkatrészcserékre; tízévente új szállító drótkötél beszerzése, húszévente pedig teljes rekonstrukció végrehajtása szükséges. A hajtórendszer korszerűsítése lehetővé tette a menetidő 15 percre való meghosszabbítását. A környezethez igazodva arculata is megújult némileg, piros tartóoszlopai zöld színt kaptak.

A közlekedési eszközt az első hét évben az építtető XII. kerület üzemeltette. 1977-ben került a BKV-hoz, és néhány hosszabb-rövidebb kitérő után 2010-től újra a társaság kezelésében működik. A Libegő ma is változatlanul kedvelt a turisták körében, az időjárás függvényében egész évben várja utasait.