Az Árpád hidat, vagy ahogy néhány évig hívták, a Sztálin hidat 1950. november 7-én nyitották meg a forgalom előtt.

Története a 19. század végére nyúlik vissza, mivel az egységes Budapest létrejötte után egyre sürgetőbbé vált Óbuda és a rohamosan iparosodó angyalföldi városrész összekötése. 1903-ban a budai és a pesti városrészek memorandumban fogalmazták meg igényüket egy új hídra, a kormányt végül az 1908. évi XLVIII. számú törvény hatalmazta fel, hogy “Budapest székesfővárosban a Hungária körút és a III. kerület közt közúti Dunahidat építhessen, a hídhoz vezető feljárókat létesíthesse és az e végből szükséges városszabályozási és rendezési munkálatokat a közmunkák tanácsa útján végrehajthassa”.

A pályázatot azonban csak 1929-ben írták ki, amely rögtön eredményesen zárult: a két első díjat Kossalka János és Wälder Gyula, illetve Kotsis Iván és Michailich Győző kapta.

A hídtengely elhelyezését hosszas viták előzték meg, mert a Duna négy, egymástól némileg eltérő irányú ágát kellett áthidalni, végül a Hajógyári-szigeten és a Margit-sziget északi csúcsán át egyenes tengellyel tervezték meg.

A Margit-szigetet 130 méterrel kellett meghosszabbítani, hogy a lehajtókat megépíthessék.
A tervezésnél nem elsősorban esztétikai szempontok uralkodtak, hanem inkább acélszerűség.

A híd építését 1939-ben kezdték meg Kossalka János tervei szerint, aki a 928 méter hosszú hidat 103 és 102 méteres nyílásokkal képzelte el. A budai oldali 103 méteres nyílások tervezésük idején a világ legnagyobb támaszközű gerinclemezes hídjai voltak. A munkálatokat 1942-ben, a világháború miatt félbehagyták, ekkor még csak az alépítmények, valamint a felépítmények rövid szakasza készült el.

A híd építését 1948-tól folytatták, az átadásra 1950. november 7-én került sor, az eredetileg neki szánt Árpád név helyett Sztálinról elnevezve. És ez így volt 1958-ig, amikor visszakapta a tervezett nevét.

Ez volt az egyetlen híd, amelyet a németek nem robbantottak fel, pedig aláaknázták, de a szerkezet nem robbant fel.

Az évek múlásával a keskeny szerkezet egyre kevésbé felelt meg a megnövekedett forgalmi igényeknek, ezért az 1970-es években elhatározták kiszélesítését. A Petur Alajos vezette tervezők szokatlan megoldást választottak: a meglévő híd két oldalán ahhoz csatlakozva, de nem összeépítve külön-külön két főtartós szerkezetet építettek. A középső régi főtartó a villamos pályát hordja, mellette az “új” hidak hordják a három-három forgalmi sávot és a járdát.

Az Árpád híd teljes szélessége 35,3 méter lett, a híd a korábbi pillérekre támaszkodik. Az átépítés 1980-84 között folyt, a munkát négy ütemben végezték el, az elkészült hídrészeket folyamatosan helyezték forgalomba, az utolsó zárótag 1983. szeptember 27-én került a helyére.

Ma a híd Budapest legforgalmasabb hídja, naponta mintegy 150 000 jármű halad át rajta.