A Trianoni békediktátum 100. évfordulójára készült el az Összetartozás Emlékhelye az Országház előterében, az Alkotmány utca torkolatában.

A kortárs építészeti és tájépítészeti eszközökkel kialakított emlékmű egy száz méter hosszú, a Kossuth tér felől lejtő négy méter széles sétány, amelynek két oldalfalára a történelmi Magyar Királyság 1913. évi összeírás szerinti 12.485 településnevét vésték.

Minden egyes név egy-egy különálló gránittéglán jelenik meg, a három különböző téglaméret a település – az 1913-as, Trianon előtti utolsó statisztikai összeírás szerinti – lélekszámát tükrözi. A településméret efféle megjelenítésén túl semmilyen egyéb különbségtétel nem történik: határon inneni és túli, magyar többségű vagy magyar lakosság nélküli települések egyformán, összekeverve, véletlenszerű elrendezésben lelhetők fel.

A sétány a Honvéd utca kereszteződésénél eléri az ötméteres mélységet. Itt van az emlékhely szíve, egy körüljárható, hatalmas, hét szegmensből álló, meghasadt gránittömb, közepén égő öröklánggal, amely a szegmensek közötti réseken keresztül látható.

A talajszint alatti kialakítás elsődleges oka ugyan – Steindl útmutatását követve – az Országházra való rálátás zavartalanságának biztosítása volt, de a sétány „zsákutcás” kialakítása tudatosan hívja meg a temetés-feltámadás gondolatot. A településnevek ezreivel való szembesülés az erre érzékeny közönség számára átélhetővé teszi Magyarország egykor volt nagyságát.

Az öröklángot körülölelő gránittömb hasadékai is szimbolikus üzenetet hordoznak, a hét szegmens bevallottan a szomszédos államokat – utódállamokat – a középső, a lángot hordozó tömb pedig a „megmaradt” Magyarországot szimbolizálja.